Hirdetés

Főoldal » Autó » Suzuki Vitara 1,6 L VVT 2WD GL+: Formában van!

Suzuki Vitara 1,6 L VVT 2WD GL+: Formában van!

2015. Október 22. 17:24

A Suzuki leporolta a régi, jól bevált márkanevet és a mai trendeknek megfelelően, a valós piaci viszonyokhoz igazodó, a korábbitól teljesen eltérő autót készített a Vitarából.

Fotó: Autoblogger.hu / Benedek Attila /

A Suzuki friss modellje már csak a nevében hasonlít a remek terepjáró képességű, alvázas elődjére. Ezen lehet dünnyögni, sápítozni: 2015-öt írunk, az autópiac sokat változott és olyan korban élünk, amikor a szabadidő-autó az egyik legnagyobb slágertermék. Az európai választékból nemsokára eltűnő Land Rover Defender, a Mercedes G, a Toyota Land Cruiser, Suzuki Jimny és a Jeep Wrangler képviseli a régi iskolát, ezek az autók még alvázon hordják a karosszériájukat. A Suzuki stílust váltott az SX4 S-Cross alá pozicionált Vitaránál, amely ma az egyik legjobban bővülő kategóriában, a Nissan Juke-féle kompakt szabadidő-autók között keresi a vásárlóit.

A dögös külső a kétszínű fényezéssel vonzotta a tekinteteket, típusjelzés nélkül könnyen Land Rovernek lehet nézni az új Suzukit. Az érdeklődésre jó példa volt, hogy a teszt idején (május) még csak a kereskedői autók voltak az utakon, többen odajöttek a Vitarához és érdeklődtek, hogy milyen az új Suzuki.

A fekete leves

A Vitara külseje figyelem-mágnesként működik, ez az utastérben már sajnos nincs meg, mindenhol kopogós műanyagokból álló, átlagos kinézetű fekete burkolatokat találni. A műszerfalat valamelyest feldobja az ezüst színű fényezett betét és a szintén ezüst műanyag keret a váltó körül. Az első ajtókon minimális a kárpitozás, de pozitívum, hogy az ajtózsebek mellett található palacktartó a kétliteres ásványvizes üveget is könnyen elnyeli. Az ajtókkal volt egy kis gond, mert a megszokott lendülettel becsapva nem mindig csukódtak be rendesen, kis extra erő kellett a pontos záráshoz. (Ez valószínűleg az első széria gyerekbetegsége volt.)

Fotó: Autoblogger.hu / Benedek Attila /

A minőséggel persze nem volt gond, semmi zörgés, nyöszörgés nem volt az utastérben. Ha valaki az olcsó műanyagos, de tartós belsőn túl tudja magát tenni, akkor tetszeni fog neki a Vitara.

Szerencsére nincs minden veszve: a hangszóró burkolatok méhsejtet formázó kialakítása, ugyan olyan, mint a szellőző rendszer befúvói mögött lévő rácsozat. Ez a kis fűszer mutatja, hogy a formatervezők időnként nyernek a gazdasági osztállyal való csatározásban. A másik reménykeltő dolog, hogy piacra került a 140 lóerős Boosterjet motoros Vitara S, amely nem csak az új fejlesztésű turbó motorban különbözik a hétköznapi Vitaráktól, hanem a hűtőrácsában és az igényesebb utasterében is.

Kütyük

A belső ismertetését a ma meglehetősen fontossá és az autók egyik leggyorsabban avuló részévé vált szórakoztató rendszerrel és a kijelzővel zárom. A divatból a Suzuki sem maradhatott ki, a középkonzolon a manapság megszokottnak számító érintőképernyős szórakoztató központ található, amely jól elboldogul az androidos okostelefonokkal, pendrive-okkal. Egyedül a telefon navigációját nem sikerült megjeleníteni rajta. A tolatókamera képe kiváló, csak a rajta megjelenő felirat  túl hivatalos.

A kütyükből nem csak a szórakoztatásra jutott, hanem a ma már alapnak tekinthető elektronikus eszközök is megtalálhatók a fedélzeten. Ilyen az alkalmazkodó sebességtartó automatika (adaptív tempomat) és az automatikus vészfék asszisztens is.

Motor a javából

A jobban felszerelt benzin motoros alapváltozatot sikerült kipróbálni. Ez is rejt értéket, ugyanis a 118 lóerős, ötsebességes kézi váltós autó 11,5 szekundumos gyorsulása, végsebessége azonos a 320 Nm-t teljesítő 1,6-os dízelével. A trükk az 1075 kilós pehelysúlyban van, miközben a dízel 1230 kilós tömeget mozgat… A motor takarékosra hangolt, stop-start rendszerrel felszerelt 1,6-os. A takarékosság abból is látszik, hogy alsóbb fokozatokban alaposabban kihúzatva a kijelző már biztat az ötödikbe való felváltásra. A négyhengeres hangolását jól jellemzi, hogy hatvan körüli tempónál erőlködés nélkül bírja az ötödiket. A motor simán állja azt a fajta kínzást, hogy 1500 fordulat körül ötödikben padlógáz, innen viszonylag könnyen pörög fel. A motor hangja 4000 fölött kezd jobban hallhatóvá válni, alaposan kihúzatva pedig olyan érzésünk támad, mintha nagyon menne az autó, de a gyorsulás közben csak átlagos, főleg száz km/óra fölött.

Fotó: Autoblogger.hu / Benedek Attila /

A teszt átlaga 6,5 liter volt, a fogyasztás 5,5 és 7,8 liter között ingázott. A legjobb az egészben, hogy ezeket az értékeket egyszerű szerkezetű motor produkálta, nem pedig a ma divatos, számos hibaforrást rejtő, közvetlen befecskendezéses, turbós erőmű. Ilyenkor el lehet gondolkodni a dízel értelmén, aminek a tisztességes nyomatékának talán a 4×4 hajtással van igazán értelme (1285 kg). A Suzukit persze motorok terén is megérintette az új idők szele: a fentebb említett új fejlesztésű turbómotorral is árulják a Vitarát, ami kipróbálatlanul is jó választásnak tűnik, talán a kínálat legjobbjának.

Terepen

A hajdani Vitara jó terepjáró képességéből kevés maradt, a 18,5 centis szabadmagasság, a vastagabb oldalfalú gumik és az első hajtás elsőrangúak a hazai utakra. Az autó legkeményebb igénybevétele normál körülmények között a padkára felállás és a burkolatlan utakon való közlekedés. Akinek az életformája, munkája nem igényli a gyakori terepezést, annak tökéletes választás az első-hajtás.

Fotó: Autoblogger.hu / Benedek Attila / 

A tesztbe belefért egy lájtos dagonyázás. Vidámmá és tanulságossá tette a terepes tapasztalatszerzést, hogy a felázott földúton remekül mozgott az autó fara. Ha ez nem tűnt volna fel, a vadul villogó menetstabilizáló ikon mutatta, hogy bőszen dolgozott a rendszer. A menetstabilizálót kikapcsolva viszont valódi kínlódás volt a közlekedés a néhány centire felázott sárban, ami gyakorlatilag jégpályaként működött. A 8-10 centi magas bakhátra például alig tudott felmenni az autó. Mielőtt valaki még téves következtetést vonna le a Suzuki képességeiről, a konkurencia is ezt produkálja.

Látszik, hogy a terepjárást  nem vették túl komolyan a Vitaránál, mert a célközönség zömmel a városban használja a kocsit. Ezt mutatja az autó alatt lévő rövid műanyag védőlemez is. A minimális védelem hátránya, hogy könnyen koszolódik a motortér, ezt fotókkal is alá tudom támasztani, melyet a képes teszt rovatban tekinthet meg.

Összegzés

A Suzuki új generációs Vitarája teljesen más mint az elődei. A kétszínű fényezéssel is kapható látványos autó a hazai autópiac egyik slágerévé vált pár hónap alatt. Ez nem csak egy jól hangzó szófordulat, hanem a számok is igazolják, ráadásul a Dacia Dustert is letaszította a trónjáról. Az autó egyetlen problémája a belseje, amivel ha valaki meg tud békélni, akkor nyert ügye van. Ha nem, akkor az erősebb S kivitelt vagy más típust kell választani. A kocsi szórakoztató rendszere hozza a kötelezőket, átlagos használatra pazar az 1,6-os benzines, ami valószínűleg rendkívül tartós is. A kompakt osztályú és kisebb személyautóktól valószínűleg sok vevőt fog elcsábítani, főként a külseje miatt.

Műszaki adatok:

Hossz/szél./mag.: 4175/1775/1610 mm
Motor: 1568 cm3, 120 LE/ 6000, 156 Nm/ 4400
Gyorsulás (0-100 km/h): 11,5 sec
Végsebesség: 180 km/h
Megtett kilométer: 658 km
Ár: 4 810 000 Ft (Alapár: 4 490 000 Ft)
Tesztautó: Magyar Suzuki Zrt.

Szerző: Benedek Attila / Autoblogger /

Fotó: Benedek Attila

Az Autoblogger.hu a Motiválódok online újság partnere!

Hirdetés

Ajánlott cikkek:

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.