Hirdetés

Főoldal » Kultúra » 21 napot töltöttünk Hongkongban

21 napot töltöttünk Hongkongban

2015. Szeptember 15. 17:24

Pillanatképeket mutatunk be hosszú utazásunkból, élményeinket saját fotóinkkal illusztráljuk.

Fotó: Dr. Hídvégi Márta és Ilosvai Ferenc / Panoráma Hongkong legmagasabb csúcsáról

A táj

Egy szinte „függőleges” kiterjedésű városban jártunk. (Mi neveztük el így magunkban.) Ez a rendkívül sűrűn lakott világváros a természet megerőszakolásával jött létre. Nézzétek meg, hogy nézett ki 1910-ben, és ugyanez 2015-ben!

Fotó: Hongkongi látkép 1910-ben

Fotó: Ugyanaz a táj 2015-ben

Rendkívül szép, szubtrópusi táj, tengerrel körülvett szigetek, rajtuk sűrű erdők, hegyek, millió izgalmas öböl, dús növényzet. Ezek között és néhol ezek helyén nőttek ki a földből a meglepően kis alapterületű toronyházak. Sokban csak 2-4 lakás van egy emeleten! Az európai embernek más érdekesség is egyből feltűnik. Fölmentünk például egy 30 emeletes felhőkarcolóba, ahol az interneten előre kiválasztott éttermet kerestük. Rossz emeleten szálltunk ki. A 17-en. S mit láttunk? Ott kezdődött egy kórház, rendelőintézettel, vizsgálóval, mindazzal, ami a kórházi ellátáshoz szükséges. Gyorsan liftet váltottunk, és megtaláltuk a másik oldalon, a 18. emeleten az éttermünket. Máskor, egy másik felhőkarcolóban meg arra lettünk figyelmesek, hogy a bejáratnál hirdetett játszóház nem a földszinten található, s az oda igyekvő kicsi gyerekek teljes magabiztossággal nyomják meg a 4. emeleti liftgombot. Pingpongozni, tájcsizni pedig az öregek az ötödikre lifteznek.

Fotó: Felhőszurkálók

Fotó: Esti utcakép

Fotó: A villamos is emeletes

A „függőleges” városban nemcsak az épületek, de a tömegközlekedés járművei is emeletesek: a buszok, a villamosok. Milyen reklámszakemberek és milyen tájékoztatás alapján vannak dugig az utcákról nem látható piacok, éttermek, irodák, iskolák, sportcentrumok? Itt élnek, ebben az életmódban ehhez szoktak hozzá. Mi itthon - „Lenn az alföld tengersík vidékén” - ezt el sem tudjuk képzelni! Jártunkban, keltünkben néhány felhőkarcolót el is neveztünk felhőszurkálónak, mert annyira keskenyek, magasak, a felhőkig érnek. Nagyon sok háznak saját úszómedencéje van - sokszor a 2-3. szinten -, melyet a lakók ingyen használhatnak.

És a Budapest kétszeresénél alig nagyobb területen vannak gyönyörű tájak. Tengeröblök, 3-500 méter magas hegyek, hosszan elnyúló völgyek, erdővel sűrűn borított részek. Köztük itt is, ott is hatalmas, ingyenes sportpályák. Hogy lélegzetelállító a panorámát láthassunk, kirándulni indultunk. Siklóval jutottunk föl a város jelképének számító csúcsra: a The Peak Tower-ra!

Fotó: Siklóval a csúcsra

Fotó: Sportpálya

Tisztaság

Indulás előtt arra számítottunk, hogy ahol nagy a tömeg, ott bizony nem kifogástalan a tisztaság. Hát tisztaság van! Az utcák, a játszóterek, a szabad-strandok és közintézmények vécéi makulátlanul tiszták. Az utcák nem szemetesek. A kutyások egy nagy flakon vízzel jönnek, és a kutyapisit leöntik, a kutyaszart felszedik. Mindenki! Megszólnák azt, aki nem így tesz.

A játszóházban óránként takarítanak. Két nagy helyiség van, felváltva átterelik a gyerekeket a másik játszó helyre, és lelkiismeretesen lemossák a csúszdát, a labdát, felmossák a padlót.

Fotó: Csodák palotájában tudományos bemutató

Fotó: A felhőkarcolók között megbújnak a szentélyek

Közlekedés

A baloldali közlekedést nem tudtuk megszokni. Tudatosan próbáltunk jobbra nézni a járdáról lelépve, de középtájon balra automatizálódtunk. A villamos lassú, mert nagyon sűrűn vannak a megállók. Az emeletes buszok felső szintjén érdemes elhelyezkedni, mert különleges élmény onnan nézelődni és a kanyarokban ijedezni. Úgy érzékeled, mintha a busz rámenne az előtte menő emberre, autóra. Vannak 16 személyes kisbuszok. Ezeknek az a különlegességük, hogy a saját útvonalukon bárhol leintheted őket (ha van üres hely fölvesz), és bárhol szólhatsz a sofőrnek, ha le akarsz szállni. Természetesen vannak megállóik, de ezen kívül szinte taxikként funkcionálnak. Az igazi taxizás külön kaland. Olcsó. Sok-sok taxi van, Toyoták. Egyformák, egyformán rozogák már, mert óriási napi forgalmat bonyolítanak le velük. Bárhol gyorsan leintheted őket, mert cirkálnak a városban. Tehát nem kell telefonon rendelni, nem kell taxiállomáson keresni. Jön, te intesz egyet, ő meg boldogan megáll, és visz, ahova akarod – hegyen-völgyön, tenger alatti alagúton keresztül, keskeny szerpentineken fel a hegyre, le a völgybe. GPS helyett az agyukban van a város térképe!

Fotó: Fölfestik, hogy merre kell menni, de mire elolvasod, már el is ütne egy autó

A közlekedésben az erősebb győz, a jelzőlámpa nélküli zebránál soha semmilyen jármű nem áll meg, még a vak néninek sem! Igazi nagy ügyesség kell az átkeléshez. Viszont a zebrák és átkelőhelyek sárgára festve segítik a gyengénlátókat! A vakok számára mindenhol speciális dombornyomású a kövezet, amelyet a talpukkal is tudnak érzékelni. A felszállóhelyeken nyíllal jelölik a felszálló és leszálló sávokat. Betartják! Sorban állásnál türelmesek, nem lökdösődnek, nem tülekednek, pedig százszor többen vannak, mint itthon. Vezetés közben a sofőrök nem anyáznak, nem kiabálnak egymásra, nincs ökölrázás, közömbösen veszik tudomásul, hogy eléjük hajt egy másik, ő csak arra koncentrál, hogy inkább ő tolakodjon be a másik elé…

Az emberek

Olyan sokan vannak, mint a kínaiak, mert kínaiak. De szép számmal élnek ott európaiak is. Indonéziából és Fülöp-szigetekről ideiglenes munkavállalókként háztartási alkalmazottak dolgoznak és laknak a középosztálynál meg a gazdagabb családoknál. Szabadnapjukat a szabadban (!) töltik, mert Hongkongban nincs lakásuk. Vasárnaponként elárasztják a tereket, piknikeznek, csoportokban beszélgetnek, családtagjaikkal szkájpolnak/mobiloznak, pihennek.

Fotó: Nagyon szeretik a szőke kisgyerekeket

Fotó: A tömeg

Mi találkoztunk egy filippin háztartási alkalmazott hölggyel. Egy európai családnál szolgál, két kisgyerekre vigyáz, főz, mos, takarít. A fizetését hazaküldi a családjának. Végzettségére nézve röntgenasszisztens, de a szakmájában nem kap állást. Otthon mangóültetvényük és egy kávézójuk van. De ezek bevételéből sem tudják a gyermeküket iskoláztatni, ezért a nő egész évben Hongkongban él, talán 3-4-szer megy haza egy-egy hétre. Otthon meg ő dolgoztat a mangóföldjén napszámosokat. Különleges élet, ugye?

Hongkongban kedvesek, udvariasak az emberek, bár a kínaiak gesztikulálása, hanghordozása egy európai számára durvának hat, de ha ezt tudod, akkor tapasztalni fogod, hogy segítőkészek. Szeretik a gyerekeket, és nagyon-nagyon megcsodálják a szőke hajú kék szemű gyerekeket. (Mi meg nem győztük nézegetni a szép és számunkra különleges kínai, ázsiai mosolygós gyerekeket.) A sportedzők nagyon kedvesen, barátságosan tanítják a gyerekeket, nem kiabálnak velük. Buzdítanak szidás helyett. Itthon a fordítottját tapasztaljuk… A taxisok viszont egy külön világ. Nem köszönnek, nem beszélgetnek az utassal, jó hangosan hallgatják a zenét, a rádiót. Nincsenek tekintettel arra, hogy az utasok beszélgetni szeretnének egymással, netán fárasztja őket a hangzavar. Biztos azért ilyenek, mert a napi száz és száz utast nem győznék figyelni, hallgatni. Elképesztően nagy forgalmat bonyolítanak le.

Fotó: Minden reggel hasonló sportolás fogadja az embert a téren

Az öregek csoportosan, tájcsiznak reggel és este. A játszóterek mellett speciális tornaszerek is rendelkezésükre állnak. A fiatalok nagyon aktívan, tömegesen sportolnak. A hőség és a nyári 80-90 %-os páratartalom ellenére is tele vannak a sportpályák futókkal, atletizálókkal, focizókkal, rögbizőkkel, biciklisekkel. És tőlük függetlenül testmozgásra vágyó amatőrökkel, családokkal.

Étkezés, étterem, ételek

Ettünk szép, kevésbé elegáns és luxus éttermekben is. Mindenhol, a megérkezés után azonnal megkínálnak egy pohár meleg vízzel vagy egy csésze forró teával. Ha megittad, kérés nélkül nyomban utántöltik. Állítólag a nagy hőségben (ami ott egyfolytában iszonyú volt) ez hűti le legjobban a szervezetünket. Izgalmas szélsőségek mindenütt. Például éjszakai lacikonyha a város legnyüzsgőbb bevásárlóutcájában. Egy összetákolt, plakátokkal, megsárgult újságlapokkal kitapétázott, az éjszakai bazár felé nyitott kulipintyóban, ahol asztalokra helyezett vécépapír-guriga szolgál szalvétaként. Bent a konyhában nyílt tűzön főznek a hatalmas kondérban. Na, ott igazi bennszülöttnek érezheted magadat. Vannak azután olyan nagyon elegáns éttermek – más, méregdrága drága és mutatós éttermek mellett -, ahol te magad süthetsz-főzhetsz.

Fotó: Főzőcskés étteremben a fortyogó alaplé

Fotó: WC-papír guriga az asztalon

Mi, Hongkongban családtagként éltük a mindennapokat. Bevásároltunk, a kisgyerekekkel sétáltunk, sportoltunk, játszóházba jártunk. De turistáskodtunk is. Jártunk különleges múzeumokban, napoztunk a tengerpartokon, úsztunk a tengeröblökben és a városi uszodákban, a Turbojettel áthajóztunk a túlsó partra, kipróbáltuk az óriáskereket és a meredeken fölkapaszkodó siklót.

Fotó: Az egyik tengerparti szabadstrand

Fotó: A hosszú repülőút

11 000 km távolság, 27 óra utazás, melyből 18 óra a repülőút. Más kultúra. Másik földrész, más éghajlat. És mi szeretjük a másságokat, megszerettük ezt a másságot is.

Szerző: Dr. Hídvégi Márta pszichológus és Ilosvai Ferenc gyógypedagógus, újságíró

2015. szept. 14.

 

Hirdetés

Ajánlott cikkek:

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.