Hirdetés

Főoldal » Kultúra » A fotós szemével - Petrók György

A fotós szemével - Petrók György

2015. Január 08. 12:57

Interjúmat Petrók György fotóssal készítettem, amiben megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzi őt a természethez, hogy miképpen ismerkedett meg a fotózással...

Fotó: Petrók György

Tartod a kapcsolatot  a többi hazai fotóssal, esetleg külföldiekkel?

 

Facebookon viszonylag aktív vagyok, és ott több tucat fotós Kollégával tartok kapcsolatot. Részemről az egészet a fejlődés motiválja: sokat tanultam és tanulok mások képeiből, akár szavak nélkül is. De jellemzőbb, hogy dícsérem a képeket, illetve, az arra alkalmasaknak építő kritikát szoktam megfogalmazni. A legnagyobb hazai Természetfotó csoportnak bő 1 évig voltam adminisztrátora, ahol ezen kritikák miatt sokan szerettek, néhányan pedig nagyon nem.

 

Jól tudom, hogy tanítottál? Mit és hol?

 

Igen, 6 évig tanítottam. Kezdetben volt iskolámban, a Dekoratőr Iskolában, majd miután az iskola bezárások és összevonások idején megszűnt önálló intézménynek lenni, a befogadó intézményben, a Jaschikban (http://www.jaschikmuveszeti.hu/).  Tipográfiát és grafikai tervezést is tanítottam, de legtöbbet képszerkesztő programokban végeztem alapozó képzést. A diákok jobbára 18-20 év közötti, érettségizett fiatalok voltak, ahol nevelési gondokkal már nem kellett küzdeni, több idő maradt a szakmára. Talán ennyiből már ki lehetett találni, hogy grafikus vagyok. Nagyon szerettem tanítani, de a vonatkozó rendeleteknek megfelelően, diploma hiányában abba kellett hagynom.

 

Az, hogy szereted a természetet, nem vitás. Korábban is megvolt a természetszereteted és ez után szeretted meg a fotózást, vagy fordítva?

 

Kicsit messziről indítok. Legalább 25 éve fotózom már (kezdetben főleg természeti témákat), de fotósként "ismert" csak az utóbbi 2 és fél évben lettem (és nem feltétlenül a természetfotóimról). Látásmódomban, komponálásnál és a képek kidolgozásánál komoly szerepet játszik, hogy grafikus vagyok. Gyermekéveim zömét egy Bükkbeli kisfaluban töltöttem, rengeteg kirándulással, csavargással a hegyekben. Hogy mit jelent nekem a természet közelsége, akkor kezdtem megérteni, amikor Budapest belvárosába költözve elkezdtem elveszíteni. A belvárosnak ugyan az egyik legszebb, a turisták által leginkább látogatott területén élek, de udvarra néző lakásban, ahová sohasem süt be a nap. Ez így együtt rendkívül inspiráló egy fotósnak. Így aztán én egy olyan grafikus vagyok, aki fotósnak "csúfolja" magát, gyakran fotózza a belvárost, és örökké a természetbe vágyik.

Fotó: Petrók György

 

Hogyan telik egy munkával töltött napod?

 

Ha grafikusként dolgozom, akkor gyakorlatilag a monitor elé vagyok szögezve hosszú órákig, vagy akár napokig, hetekig. Ha fotósként dolgozom, akkor az időjárás előrejelzés gondos tanulmányozása után, és annak függvényében tűzök ki magamnak célokat. Nem gond, ha hajnali 2:30-kor kell kelni, és az sem, ha eddig maradok kint éjszakai fotók miatt. Szívesen utazom távoli tájakra természetet fotózni, de szeretem a városképeket, és néhány nagyon bíztató kísérlet után már a műtermi fotózást is. A képek kidolgozását illetően igényes vagyok, ami megint csak hosszas, monitor előtti üldögélést jelent. Tehát mindent egybevéve: nincs kialakult napirendem, mindig az adott feladathoz, kihíváshoz alkalmazkodom.

 

Akadt olyan lehetőség, amit bánsz, hogy nem tudtál megörökíteni?

 

Egyszer Erdélyben, egy erdei csapáson megállt előttem egy szarvasbika, úgy 20-25 méterre. Egy gyönyörű tisztáson, pont szemben, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Csodálatos pillanat volt, ideális fényviszonyokkal és környezettel. Mire kicseréltem a nagylátót telére, a szarvas elsétált. Számtalan ehhez hasonló, elszalasztott lehetőség adódott már az életben, pont annyi, hogy ne idegeskedjek miattuk.

Fotó: Petrók György

 

Esett már meg veled, hogy több órán keresztül kellett gubbasztanod egy pozícióban az áhított kép elkészítéséhez?

 

Igen, és itt kettéosztanám a dolgokat. Természetfotózásnál megszokott dolog, hogy órákat kell várni, akár vadfotózás, akár makró témában. Hozzá kell tennem, hogy ettől függetlenül az adott pillanat gyorsan elillan, úgyhogy mindvégig résen kell lenni, ellenőrzött beállításokkal és eszközökkel. De vannak olyan városfotók is, ahol ugyanúgy órák röppennek el, sokszor egyetlen kép miatt. Ilyenek például a hosszú záridős éjszakai fotók, ahol több expozíciót fűzünk fel egyetlen képpé.

 

 

Melyik képeidre vagy a legbüszkébb?

 

Nagyon szeretek egy éjszakai városi fotót. Ez 111 expozícióból áll össze, és picivel több mint 1 órányi dunai hajóforgalmat láthatunk rajta. Azért különleges, mert egyrészt a hajóforgalmat sosem láthatjuk így a valóságban, másrészt tudomásom szerint én készítettem ilyet először hajókról. Szeretem még a szitakötő tanulmányomat és néhány erdélyi természetfotómat. De természetesen a legbüszkébb arra a képre vagyok, ahol Brüsszelben "feszítek" egy díjátadón, a saját, kinagyított fotóm mellett. 

Fotó: Petrók György 

 

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

 

A géppark egy részét le kell cserélni, mert elöregedett, tele van apró porszemmel, amit már nem lehet és/vagy nem éri meg javíttatni. Ezen túl szeretnék még sok helyre eljutni, de legjobban: fejlődni.

 

A fotós közösségi oldala itt.

 

Szerző: Dohoczki Máté 

Hirdetés

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.