Hirdetés

Főoldal » Kultúra » "Az írást nem feladatnak tekintem" – interjú Róbert Katalinnal

"Az írást nem feladatnak tekintem" – interjú Róbert Katalinnal

2015. Május 01. 09:10

Róbert Katalin már 2009-ben megcsillogtatta kreativitását, amikor bekerült az Aranyvackor meseíró pályázat több száz nevezője közül a legjobb harmincba. Majd 2013-ban az Aranymosás pályázaton a nyertesek közt végzett. Eddig a Szívből, színből igazán és a Nalávia titka című regényei jelentek meg, a merőben eltérő témák közül mindenki megtalálja a saját stílusát.

Fotó: Kóta Viktória / a képen Róbert Katalin /

Bemutatkoznál pár mondatban az olvasóknak?

 

Róbert Katalin vagyok, 1986-ban születtem, Budapesten élek – mindig is itt éltem leszámítva néhány hónapnyi párizsi tartózkodást –, tavaly jelent meg az első és a második regényem is. Az első egy meseregény, a Nalávia titka, a második pedig a Szívből, színből, igazán, egy felnőtteknek, fiatal felnőtteknek szóló regény.

 

2013-ban a nyertesek közé kerültél az Aranymosás pályázatán! Hogyan értékeled azt az időszakot, mivel gazdagodtál?

 

Az Aranymosás nagyon izgalmas és érzelmileg nagyon megterhelő időszak volt. 2012 decemberében küldtük be a regényeket, és 2013. első fele valódi online valóságshow volt, amikor minden nap figyeltük és véleményeztük a felkerülő műveket. Nem egy írótárssal a pályázat alatt ismerkedtem meg – van akivel máig napi szinten beszélgetünk írásról is, magánéletről is –, rengeteg fontos és hasznos visszajelzést kaptam már a pályázat első szakaszában is. Tehát azt hiszem, mind magánéleti, mind alkotói téren rengeteget nyertem a pályázattal – a végeredményről, azaz a Szívből, színből, igazán megjelenéséről nem is beszélve. Úgy gondolom, kiváló lehetőség kezdő íróknak az ismerkedésre és a fejlődésre is.

 

Nem félsz attól, hogy egyszer majd kifogysz az ötletekből, és nem tudsz mit írni?

 

Nem, mert az írást nem feladatnak tekintem. Azért írok, mert szeretnék egy történetet elmesélni. Amíg vannak a fejemben ötletek, történetek, addig mesélem őket. Ha egyszer nem lesznek, majd nem fogok írni. Erőltetni az ilyesmit nem szabad. De az a tapasztalatom, hogy ha az ember egyszer rááll arra, hogy sztorikban gondolkozik, abból nehéz kiszakadni. Természetesen mindenkinek lehetnek írásmentes szakaszai az életében, de ha tényleg fontos, ha tényleg élvezi az ember, akkor ilyen vagy olyan módon, de az írás vissza fog térni. Velem eddig mindig ez történt.

 Fotó: Tóth Olga / a képen Róbert Katalin /

Minden helyzetben képes vagy írni, esetleg csak egy bizonyos helyen?

 

Nincsenek megkötéseim: ha egy történet vagy jelenet nagyon szeretné, hogy megírjam, akkor bárhol, bármikor tudok írni. Csak egy laptop kell. Ha meg éppen nem akar jönni a szöveg, akkor nincs ideális helyzet, amelyben megszületne – olyankor aznapra hagyni kell az egészet. Tudok alkotni teljes csendben vagy zenét hallgatva is, megy íróasztalnál és a kanapén. A lényeg az írás élménye.

 

Kik támogattak a pályád során?

 

Elsőként az anyukám. Eleinte ő olvasott el mindent, amit csak írtam. Később, amikor a tavaly megjelent regények kéziratán dolgoztam, akkor a párom állt teljes mellszélességgel mellettem. Fejezetenként kapta a szövegeket, véleményezett, bétázott, lelkiekben támogatott és segített. Közben a fanfic-írós korszakomban megismerkedtem más amatőr írókkal, az itt születő barátságok – különösen egy – nagyon sokat segítettek. Ahogy azok az író-társak is, akikkel együtt nyertünk az Aranymosáson.

 

Íráson kívül mivel foglalkozol?

 

Szabadidőmben olvasok, színházba járok, sportolok, barátokkal találkozom és beszélgetek – online vagy offline. Marketing szakon végeztem az egyetemeken, éveken keresztül dolgoztam könyvkiadókban marketingesként. Most éppen a szerkesztés foglalkoztat.

Fotó: Róbert Katalin

Kiknek ajánlod a könyveidet?

 

A Nalávia titka 8–12 éves lányoknak lehet a legizgalmasabb, de igazából kalandvágyó gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt érdekes. Mesés, kicsit nyomozós, másik világba repítős. A nagy-nagy fantáziával megáldott gyerekek, akik imádnak játszani, biztosan szeretni fogják.

A Szívből, színből, igazán-t tényleg sokkal szélesebb körben tudom ajánlani. Ha valaki nyitott, vagy nyitott szeretne lenni, vagy éppen arra vágyik, hogy őt elfogadják (és ő elfogadja saját magát), jó eséllyel szeretni fogja a könyvet. Sokféle ember olvasta, fiatalok, idősebbek, férfiak és nők – és sokan érezték úgy, hogy ez vagy az a része hozzájuk szól. Mindemellett a felnőttkor határán lehet talán a legizgalmasabb a történet.

 

Mit üzensz az olvasóidnak?

 

Hogy tanuljanak meg hinni magukban. Néha az ember nagyon nehezen találja meg az útját, de utána rendbe jönnek a dolgok. És néha meg kell állni, és végiggondolni, hogy még mindig a saját utadat járod-e. De ha ezek megvannak, akkor az ember hihet magában. Ez talán nagyon bölcselkedőn hangzik, de a saját életemben ezt látom: amit tényleg el akar érni az ember, azt sikerül. És ha elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, könnyebb lesz.

Szerző: Dohoczki Máté

Hirdetés

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2018 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.