Hirdetés

Főoldal » Kultúra » A kötet, ami nem fog beporosodni a polcon - interjú Kolláth Zsolttal

A kötet, ami nem fog beporosodni a polcon - interjú Kolláth Zsolttal

2015. Február 10. 15:01

Beszélgetünk Zsoltival a zenéről, médiáról, alkotói tevékenységekről. Kevés embert ismerek, akinek a közösségi oldalon való óriási ismeretségszáma, az utolsó emberig reális. Épp egy előadó produkcióját dicsérem, és a hangmérnök már görgeti is a mobilján a képernyőt, hogy elővegye az arcot a telefonkönyvéből. Mert Kolláth Zsolt hangmérnökként dolgozik a civil életben hosszú évek óta, és félelmetes módon mindenkit ismer, akinek köze van a dalokhoz. Most azonban nem a zenei pályát veszem ki a háttérből, hanem „Partra lépek”. Ezt a címet kapta ugyanis kiadott verseskötete, ami nagy sikert tudhat magáénak, napi szinten kerülnek fel az olvasók által beküldött képek az író közösségi oldalára. A kötetre egyetlen jelző jut eszembe, a szó legjobb értelmében használva: „igazi”.

Fotó: NL

Mi motiválta benned a belső hangot, ami aztán írásra késztetett, s rímekké állt össze?

 

Körülbelül 14-16 éves korom óta írok rendszeresen, de első kecskerímeimet, nagyjából 10 évesen írtam. Jó érzés volt magamat Petőfinek vagy Radnótinak képzelni, és úgy alkotni, mint ők, talán még forradalmár is voltam legbelül önmagamban... Persze aztán az első szerelem, az első szerelmi bánat, meghozta azt az érzést, hogy ha kiírom magamból, hamarabb távozik a bánat, vagy hamarabb beteljesülhet a szerelem... (nevet)

Az immáron másfél éve megjelent verseskötet a (Partra Lépek) körülbelül 16 év verseit öleli magában, vagy talán egy picit többet... Feleségemmel, Viktóriával közel 16 évig voltunk együtt, ebből 11 évet házasságban. Ma már könnyebben beszélek erről, lehet egy éve még könnycsepp csordult volna szemem sarkába. A verseskötetben egy vers a megismerkedésünk előttről, egy vers pedig a különválásunk után íródott, az összes többi közös emlék...

Három szakaszra, fejezetre osztható a kötet, az első az „Úton” – mely az egymás felé haladás, a megismerkedés, és beteljesülés felé lépegetés, az „Együtt” – középső fejezet a címéből adódóan a boldogan együtt töltött időt öleli fel, persze apró hibák mindenhol vannak, ezt is megmuatja egy-egy verssor, de zömmel a boldogság, majd a harmadik, záró fejezet, a „Tőled” pedig az első valódi problémák megjelenését, majd az eltávolodás, és fájdalmas szakítás verseit mutatja be...

Kiadómmal közel 600 versből választottuk ki a kötet 100 oldalára került 57 verset, nem volt egyszerű dolgunk... Dorka a kiadvány lektora sokban segített, mert az egyetlen helyesírási hibámmal a  "j-ly" felcserélésével az őrületbe tudtam kergetni, de volt, hogy ő döntött, A- vagy B- vers legyen a győztes a meghatározott oldalszámon... Voltak viták, hogy ez a vers őszintébb, mint kellene, nem szeretném, hogy megjelenjen, de a kiadó: "Márpedig enélkül nincs kötet" - végül kölcsönös kompromisszumot kötve 3 versből 2 kimaradhatott és 1 belekerült mégis a verseskötetbe.

 Fotó: NL

Minden nap felveszed a tollat, vagy csak akkor, ha eredetinek érzel egy gondolatot?

 

Nagyon sokszor jön az ihlet, amikor egy gondolatfoszlányt azonnal le kell írnom, és pár éve amióta már okostelefonok vannak, nem kell sms-ben piszkozatként elmenteni, hanem ott a jegyzettömb, vagy mostanában már a diktálás, amikor a telefon azonnal írja is amit te verselsz, slam-melsz neki.

A "felveszed a tollat" is picit megmosolyogtat, hiszen volt még olyan, amikor a középiskola évei alatt kilencedikesként-tizedikesként hazafelé a hóesésben jött egy gondolat, amit hazavelé egy buliból le akartam jegyezni, és egy letépett plakát hátuljára firkantottam le, ma már inkább a laptopom, vagy telefonomon örökítem meg...

Nem, nem mindennap írok verset, van, hogy egyetlen egyet írok egy hét alatt, de volt olyan is már, hogy az éjszaka alatt akár 24 verset is „lekörmöltem”, ilyen az ihlet... és néha nézem másnap, hogy ejha ebből a 24 versből 2-3 még az emberek előtt is vállalható, vagy tetszik másnap is a gondolat, érzés amit közvetíteni akartam, lejegyezni szerettem volna...

 

Mikor jött el a felismerés számodra, hogy már nem csak próbálkozásról van szó, hanem, amit leírsz, az pont úgy fest a papíron, ahogy a fejedben létrejött?

 

Kisdiákként nyertem irodalmi pályázatot, irodalmi tehetségkutató versenyt, ösztöndíjat is kaptam, és az írás egész eddigi életemen végigkísért. Úgy érzem mivel ma már több mint 1500 vers-et megírtam, és talán ebből egy második kötetre valót is fel mernék vállalni; soha nem próbálkozás volt... Vagy addig a pillanatig volt próbálkozás, amikor harmadikos vagy negyedikes lehettem, s a mai napig emlékszem az osztálytársnőmnek írt versre, majd papíron összehajtogatva, titkos levélként eljuttatva óra után a folyosón csókot - nahh’ jó - puszit kaptam a számra. Ez őszinte szeretet volt, vagy talán szerelem...! (ismét nevet)

 

Néhány versed szóban is életre kelt. Milyen érzés visszahallani a saját gondolataidat?

 

Az első ilyen „próbálkozás” Hőna Dávid barátomtól érkezett, akivel több mint 10 éve dolgozom együtt, írjuk a dalait, készítjük a klipeket, s tavaly születésnapomra szó szerint meglepett egy vers-video-klippel... Akkor amikor megmutatta laptopján az alig két perces videot, tényleg csak feszengtem, amúgy is izgulós típus vagyok, szó szerint levert a víz, nem tudtam a helyzettel mit kezdeni, csodálatos érzés volt! Köszönöm neki!

Aztán ez egyedülálló lavinát indított el, hiszen a Kincstári állami televizió "Vers Mindenkinek" sorozata óta (és nagyon sok verset onnan vettek át) csak a TV2 "Vers éjfél után" című műsora foglalkozott a költészettel. Mi újragondolva immáron nem csak „elődadatjuk-előadjuk” a verset, hanem a korral haladva, videoklippel fűszerezve tesszük ezt a művekkel... Szmatana Andrea énekes, szinitanoda tanárnőm-barátnőm, Király Adrián csodálatos hangú narrátor és színész barátom, Molnár Kristóf szintén színész, Kalmár Lajos barátom, Nánássy Tibor – ex X Faktoros, az Apollo 23 egyik énekese, Molnár Kristóf színművész úr, és Melon Attila is előadta egy-egy versemet... Nagyon jó érzés, apránként ezeket is eljuttatjuk Facebook oldalamon, és Youtube csatornánkon keresztül az erre kíváncsi fül és szempároknak...


Fotó: Kolláth Zsolt

 Mit üzennél azoknak, akik maguk is versírással foglalkoznak, de még nem publikáltak?

 

Nagyon nehéz kitörni, megmutatni másoknak önmagunkat... Sajnos a mai tehetségkutatók és lehetőségek uram-bátyám elven működnek, szinte mindig el van döntve, hogy ki legyen a győztes, ki legyen az, aki majd elviszi a prímet. De van esély! Egyedit kell alkotni, egyedien kell fogalmazni, és olyat kell írni, amit, és ahogyan azt még más nem csinálta! Nekem volt még egy nagyon nagy szerencsém a fotók terén. Egy olyan „mém” hadjárat indult el, amit nemcsak hogy itthon, de még külföldön, a nagyvilágban sem csinált meg senki, illetve találtak ki... (Labos) Jana barátom, Hekiii Hip-Hop -rap ceremóniameser cimborám, és Horus Peti a Children of Distance-ből készített egy-egy-egy kötetképet, amint olvassák a verseskötetemet valamilyen extrém helyzetben, pozícióban... Ez olyan szó szerinti lavinát indított el, hogy mára több mint 300 képet kaptam, amint valaki a kötetemet olvassa, vagy extrém helyen mutatja be... Vitték le Horvátországban a tenger fenekére zsugorfóliába csomagolva, vitték fel Ausztria legmagasabb pontjára, vitték el Cancunba innen 8000 kilométerre, vagy Léptek Partra Új Zélandon a tengerparton. De „látta már” a London Eye-ből Angliát, vagy éppen a taszári tankokon ülve is fotózkodtak már kötetemmel. Az egyik kedvenc, amint a mellékhelyiségben ülve a srác olvassa, de éppen elfogy a papír... Képzelhetitek a kommenteket... (nevet ismét) A dologhoz hozzátartozik, hogy azóta például Paulo Coelho arra buzdítja rajongóit, hogy fotózkodjanak kötetével a világ minden táján, az egyik méltán népszerű itthoni ruhamárka - nekem is van pólóm - is ilyen beküldött fotókból állította össze avatarfotóját. Tehát sikerült a versvideók mellett egy olyan egyedit alkotnunk, ami miatt sokan felkapták a fejüket, és kíváncsiak lettek, ki is ez a versíró srác...

 

- Van-e olyan terved a közeljövőben az írást illetően, amit megtudhatnak az olvasók? Vagy maradjon minden meglepetés egyelőre?

 

Leültem a második kötettel kapcsolatban egy megbeszélésre több kiadóval, és úgy néz ki, hogy elindulhatnak a munkálatok a következő kötet verseinek kiválasztására... (mert alkotás az van bőven – szerencsére ihlet is) A kötet címe is megvan immár, és hivatalosan még nem hagyták jóvá, de úgy néz ki, hogy a Partra Lépek mint brand továbbvitele céljaként, Part II. lesz a kötet címe.. De több titkot nem árulhatok el! Addig is nézzétek meg legutolsó versvideó alkotásunkat, melyet a nagyon szigorú zsűrizésű Aranyszem Operatőr fesztiválra készítettünk: ennek címe 65 négyzetméter, s előadja Molnár Kristóf.

Illetve az alábbi linken elérhető az eddig publikált vers-videok gyűjteménye.

 

Szerző: Gyeszát Zsolt

Hirdetés

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.