Hirdetés

Főoldal » Kultúra » "A próza hosszútávfutás" - kötetlen beszélgetés Lackfi Jánossal

"A próza hosszútávfutás" - kötetlen beszélgetés Lackfi Jánossal

2015. Február 07. 14:09

Kiderül, hogy mennyiben más prózát és verseket írni, valamint az is, hogy miért jó gyermekeknek szóló mesekönyveket alkotni. Emellett még írókurzusokon is oktatja az arra érdeklődőket, immáron tizenöt éve. A kedvelt - "Milyenek a magyarok?" című - sikerkönyv írója, Lackfi János válaszolt a kérdéseimre.

Fotó: Raffay Zsófia

Fiatalon kötötték össze életüket a feleségével. Mit gondol, ha most lennének megint annyi idősek, akkor is úgy döntenének?

 

Feltétlenül. Szokás poénkodni a házasságba belefásuláson, és látni is jó néhány fura együttélési formát, de mi ma is váltunk forró SMS-eket, beszélgetünk hosszúkat, eljárunk édeskettesben hétvégézni, egyszóval szerelmesek vagyunk. Mek-mek-mek. Tudom, korszerűtlenül és nem eléggé művészforma-módra hangzik, de ez van. És marhára élvezzük. Remélem, huszonhárom év után se tilos...

 

Hány tagú a családja? Hány évesek a gyerekei?

 

Öt gyermek egy alomból avagy egy kennelből, ahogy manapság mondják. Egy fiú, négy lány a huszonkét évestől a tizenkettőig. És hadd osszam meg nagy-nagy ujjongásunkat, azt, ami egészen "bréking": egyrészt áprilisra várjuk Simon fiam kisfiát, első unokánkat. Másrészt a Jóisten megtréfált így tizenkét év múltán, és júniusban megszületik hatodik saját gyermekünk is, aki kislánynak ígérkezik, és ifjabb lesz a saját unokaöccsénél! Szóval csőstül zuhog errefelé az áldás, mi meg igyekszünk aláállni.

 

Milyen pályára szánják a gyerekeit?

 

Régen rossz lenne, talán még szánalmas is, ha én "szánnám" őket bármire is. A gyerek nem játékszer, sosem értettem, milyen jogon valósítják meg némely szülők saját széttört álmaikat utódaik által. És az is mindig nagyon fájdalmasan érint, amikor a majdani megélhetés reményében erőltetik sikerszakmák felé a fiatalokat. Vagy beteszik melegedni csak úgy egy egyetemre, hogy szél ne fújja, eső ne érje. Mi inkább drukkolunk, hogy a kölkök kibonthassák azt a mintázatot, ami bennük szunnyad, amit valaki belerótt a lelkükbe. Legfeljebb a túl veszélyes, vagy esélytelen álmokat nyesegetjük vissza. Meg azokat, amiket képtelenek vagyunk finanszírozni. Valószínűleg nem a mi lányaink közül kerül ki az első női golfbajnok, vagy Forma 1-es pilóta. Simon fiam messzire esett a fájától, villamosmérnök, egy informatikai cégnél dolgozik, és élvezi. Ez a legfontosabb. Margit lányom az orvosi egyetemre jár lelkesen, és mellette gyönyörűen illusztrálta mesekönyvemet. A kisebbek közül ki lovagolni, ki énekelni, ki zongorázni tanul, és persze sokat bizonytalankodnak a jövőjüket illetően, keresik önmagukat.

 

Mikor jut ideje a családra, és mikor az írásra? Van egy szigorú beosztás?

 

Szeszélyes alkat vagyok és munkamegszállott, ügyelni kell hát az egyensúlyra. Ráadásul az évi száz körüli fellépésem is bonyolítja a napirendet. Ha vidéken vagyok, nem érek haza rendesen estére, amikor mindenki itthon van. A tetejébe a sportot is be kell iktatnom, heti két-háromszor focizok, kosarazok, hogy az ülőmunkát ellensúlyozzam. No meg sok örömet is lelek benne. Újabban én kelek fel reggelente a gyerekekkel, de az is viharos találkozás, hiszen rohanniuk kell a suliba. Hétvégente vannak közös programok, bár ki-ki a saját körével, barátjával is összejárkál. Úgyhogy észnél kell lenni, és kihasználni egy-egy jó beszélgetésre a kínálkozó alkalmakat. Újabban nagy öröm, ha a városban sikerül összefutni kollégista nagylányommal, és dumálunk, mint két komoly felnőtt. Vagy ha polcot felszerelni átugrom a fiamékhoz, együtt dolgozunk, és nagyszerűen főző, aranyos menyem megebédeltet minket...

Fotó: Raffay Zsófia

Mikor került szorosabb kapcsolatba az irodalommal, versírással?

 

Irodalmár családból származván elég korán kezdtem, tízezer könyv tapétázta otthon a falakat. Megszállottan olvastam, gyakran a suliban is, a pad alatt. A magyar órákon gyakran volt véleményem, nagy hévvel írtam a verselemzéseket, OKTV-ztem is irodalomból, gimis lapot szerkesztettem. Mégis operaénekesnek készültem, csak az utolsó pillanatban kanyarodtam az egyetem felé. 16-17 évesen aztán már publikáltam verseket, írtam kritikákat, később fordítani is kezdtem, nem lehetett megállítani a lavinát.

 

Ön egyike azoknak a szerzőknek, akik gyerekversekbe is bele vágták a fejszéjüket. Miért döntött így? Mit gondol miért nevezhető ez manapság egy meghatározó tendenciának?

 

Ugyan kit ne szédítene meg a nagy példányszámú, kemény borítós, szép színesen illusztrált könyvek kísértése? Ezért sok roppant komoly irodalmár sompolyog át a gyerekirodalom schengeni határán. Meg azért ne felejtsük, hogy nálunk egészen nagy írók, költők szóltak a gyerekekhez is. Weöres, Kormos, Tamkó Sirató, Szabó Lőrinc, Zelk, Nemes Nagy, Mészöly Miklós, Lázár Ervin, Csukás... Elképesztő névsor! Engem elsősorban élettani változások tereltek errefelé, saját gyerekeim esetei, világa, nyelvteremtő leleménye volt rám felszabadító hatással. Hihetetlenül robbanékony a gyerekek valóságszemlélete, amikor arról beszélnek, hogy egy ház "fel van bálványozva" vagy "gumicukorlevesnek" keresztelik el a kocsonyát, és tudni vélik, hogy akinek korog a gyomra, az babát vár, és az horkol odabenn. Vagy hogy az anyajeggyel lehet visszautazni a pocakba... Kifogyhatatlan.

 

Prózát is szokott írni. Miben más, mint verseket írni?

 

Épp regényen dolgozom, tudnék mesélni! A próza hosszútávfutás, muszáj napi adagban gondolkodni, különben nem jut egyről kettőre az ember. A vers így is, úgy is elkészül a satupadon, amikor eljön az ideje. Bár persze szöszölés azzal is adódik jócskán, nemrég megpofozgattam egy Párizsban írt szövegemet, ezt-azt kicseréltem, kihúztam, beleírtam, ritmizáltam, személyes névmásokat egyeztetgettem. Mire észbe kaptam, el is illant két-három óra munkaidő. Úgyhogy nem elég Dévénynél betörni új idők új dalaival, sem üvölteni, mint egy énekes Vazul... Ha már így szóba jött Ady, ő is rengeteget javított, de hiú lévén az imdzsére, csakis titokban. Ami a prózát illeti, muszáj leülni, fejleszteni az ülőgumót. Nem megy csak úgy, hogy na, most van egy kis kedvem, rajta, firkálgassunk. Ráadásul a regényfigurák életre kelnek, kibérlik az ember tudatát, jönnek-mennek, tesznek-vesznek, szövik a szálakat. A testmozgás intenzív prózás időszakban nekem még fontosabb, mint amúgy. Murakami Haruki például maratont fut, az ő elmélete szerint az író az emberiség veszélyes lelki méreganyagaival dolgozik, épp ezért muszáj rendszeresen méregtelenítenie. Ha már itt tartunk, a rendszeres írás olyan, mint a sportolóknál az edzés, kondiban is tart, fejleszt is, épít is bennünket.

 

Mennyire élvezi a kreatív írás oktatást?

 

Lelkesítő dolog látni, ahogy az emberekből elővillan a nyelvi sokszínűség, ötletesség, a kreativitás. Idestova tizenöt éve oktatok rendszeresen írásmesterséget, jelenleg éppen a Marcziobányi téri Művelődési Központban, de van kurzusom Óbudán, és a Szabó Ervin Könyvtárban is. Nagyon sokszínű társaság gyűlik össze kvantumfizikustól informatikusg, tolmácstól sebészig, műegyetemistától nyugdíjasig, grafikustól jogászig, színésztől környezetmérnökig. Összeköt a közös szenvedély, de a motiváció sokféle: akad, aki irodalmi ambíciókat táplál, más minőségi társas szórakozásra vágyik, vagy kipihenné nehéz munkanapját, megint mások önmagukban szeretnének tisztázni dolgokat az írás segítségével. Az egyik marketingesként munkájában venné hasznát az itt tanultaknak, a másik mesét alkotna gyerekeinek vagy Angliában élő unokája számára gereblyézné össze a család történetét.

 

Mit csinál szabadidejében?

 

A sportot már említettem, emellett fontos oxigén-dózist adnak a misék, napi imádságok, de gyakorta barkácsolok, konyhabútorunkat, beépített szekrényünket, lépcsőkorlátunkat is én ütöttem össze. Fakanalat is szívesen faragok. És a nagy kert, a rengeteg befőznivaló, a cserépkályhához való fa pakolászása, szóval a vidékli élet örömei is adnak munkát jócskán. Arról nem beszélve, hogy nagyon szeretem a zenét, a filmeket, és szókirakó-mániámon is próbálok uralkodni. A sztrájkjogommal nem szoktam élni.

 

Szerző: Dohoczki Máté

Hirdetés

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.