Hirdetés

Főoldal » Kultúra » "Az éjszakáim felét írással töltöm" - karrierjéről kérdeztem Fejős Évát

"Az éjszakáim felét írással töltöm" - karrierjéről kérdeztem Fejős Évát

2015. Március 05. 14:18

Fejős Évát a hazai sikerszerzők közé sorolhatjuk. Történeteit tízezrek olvassák lankadatlan figyelemmel, aki egyszer megismerkedett egy könyvével, akkor már tűkön ülve várja a következőt. Műveit nem sorolja a szerelmes regények közé, olvasótáborába sok férfi tartozik. Tavasz végére tervezi új regényének megjelenését, melynek címe – Úton hozzád.

Fotó: Bognár Péter /Fejős Éva/

Milyen elhatározásból ragadtál először tollat?

 

Gyerekkoromban olvastam egy tárcát, de a befejezése nem tetszett, ezért újraírtam a végét. Attól kezdve rövidebb saját történeteket vetettem papírra, nagyon élveztem, hogy amit kitalálok, a papíron „életre kel”.

 

Nemzetközi piacokon is megmérettetett a "Bangkok, tranzit" című regényed. Milyen véleménnyel fogadták külföldön?

 

Kevesekhez ért el, és nem is pozícionáltam túl jól az amerikai piacra, mert a chick lit-kategóriába tettük, vagyis a könnyed „csajirodalom” címkét raktuk rá. Mint kiderült, ez az ottani piacon eggyel komolyabb kategóriába tartozik, nehezebben követték a több szálat az olvasók, ez jó tanulság számomra. Persze itthon sem volt egységes annak idején a Bangkok, tranzit fogadtatása, és kellett hozzá idő (és jó néhány regényem), hogy az olvasóim rám bízzák magukat. Ma már bátran eresztik bele magukat a történetbe, hagyják, hogy vezessem őket, és nem ijednek meg, amikor a regény első harmadában-felében még nem áll össze számukra, hogy hová vezetnek majd a szálak. Ettől függetlenül: nem adtam fel, és a Bangkok, tranzit angol verziójának már találtam alternatív megjelenési lehetőséget, ahol talán többekhez fog elérni.

 

Nagy élmény vált vele valóra? Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Más regényed is meg fog jelenni angolul?

 

Azóta már a Nápolyi vakáció angol fordítását is elkészítette a fordító, Nagy Ildikó Noémi. Ezt könnyedebbnek gondolom, de érdekes módon az éppen most zajló könyvesblogturnén a bloggerek megjegyzik, hogy bár nagyon szerették, de szokatlanul „bonyolult” a történet, és a megszokottól jobban kell figyelni olvasáskor, mivel több szálon fut a regény. Még nem tudom, milyen sors vár rá angolul, szerintem jobban ki fogja futni magát. Ettől függetlenül már készül a Hotel Bali angol nyelvű fordítása. Szerintem a Balit egyszerűbb befogadni, tehát – az eddigi tapasztalataim alapján – sikeresebb lehet az angol nyelvű „csajirodalom” piacán. Itthon nagyon sokan szerették, sőt most, hogy az új, bővített kiadás is megjelent (hét évvel az eredeti kiadás megjelenése után), közel tízezer példány elfogyott belőle, holott ez a könyv már bejárta egyszer a saját nagyon-nagyon sikeres útját magyar nyelven – nem is bíztam benne, hogy ennyi új olvasót ér majd el ennyi idő elteltével.

 

Kezdő íróknak szoktál tanácsot adni az oldaladon. Te tudtál valakitől segítséget kérni a pályád elején?

 

Nem. De nem is volt ez baj, én élveztem, hogy saját magam kísérletezhettem. Persze megesett, hogy egy- egy kéziratot nem tudtam befejezni a rutintalanságom miatt, de az olvasmányélményeim rengeteget segítettek. Azt szoktam mondani a pályakezdő íróknak, hogy a legnagyobb segítség, ha nagyon sokat olvasnak. Amikor olvasol, látsz olyan megoldásokat, amelyek egyébként eszedbe sem jutnának, és szórakozva tanulsz. Persze a legfontosabb akkor is az a belső erő és a saját fantázia, ami hajtja a szerzőt, hogy írjon, kísérletezzen műfajokkal, megoldásokkal, és átélje, milyen fantasztikus érzés, amikor egy regény megszületik.

 

Kinek szoktad megmutatni a készülőben lévő kéziratodat?

 

Ma már csak a szerkesztőmnek, Huszti Gergőnek. Neki sem azért, hogy mit szól hozzá (bár persze nagyon érdekel a véleménye), hanem hogy szakmailag átbeszéljük, hogyan alakul a történet, mit lehetne még hozzátenni, esetleg egy-egy szálat elvetni.

Fotó: Hajdu András /Fejős Éva/

Már egy-két fejezet után beavatod, vagy csak az írás végén?

 

Mindkettőnknek jobb, ha Gergő már látja készülés közben a regényt, hiszen akkor még könnyebb megtenni a kisebb-nagyobb változtatásokat. Inkább a felénél szoktam megmutatni neki, semmiképpen sem fejezetenként, hanem amikor egy nagyobb etap összeáll. Nekem ez azért jó, mert Gergő a tervező oldalamat erősíti, ugyanis én sosem készítek vázlatot, nem tervezem el előre, hogy mi lesz a következő fejezetben; engem az hajt, hogy megismerjem a hőseimet, eljussak velük oda, ahová ők tartanak. Vagyis, ahogy minden regény írásakor érzem: én csak kísérő vagyok, egy láthatatlan szereplő egy történetben, és azt szeretem, ha engem is meglepnek a szereplők, a fordulatok. Gergő viszont szerkesztőként abban próbál erősíteni, hogy megőrizve magamnak a fordulatok adta meglepetés erejét, mégis tervezzek, és egy-két kulcsjelenetet előre kigondoljak. Úgy is mondhatnám, hogy az ösztönösségemet próbálja finoman tudatossággá fordítani.

 

Mindig tartasz magadnál tollat és jegyzetfüzetet, hátha jön egy jó ötlet?

 

Nem, soha. Rengeteg ötletem van, és nem akarom mindet megírni, nem félek attól, hogy egyszercsak kifogynék témákból vagy ötletekből. A legjobbak úgyis akkor jönnek, amikor ülök a laptopom előtt.

 

Van napi limited, amit mindenáron teljesíteni szeretnél, vagy inkább kötetlenül írsz?

 

Nincs, de persze sokszor akkor is ülök a gép előtt, amikor éppen nem halad a sztori, amikor kicsit elakadok. Amikor viszont árad a történet, akkor sok-sok órán keresztül folyamatosan írok, nagyjából egy könyv felétől már így van: az éjszakáim felét írással töltöm.

 

Dolgozol most új regényen?

 

Igen. Tavasz végére tervezem az Úton hozzád című új regényem megjelenését, most ezt írom. Érdekes: valójában a Száz éjjel vártam folytatását harangoztam be idén tavaszra, de tavaly év végén, amikor elkezdtem írni a könyvet, valahogy úgy éreztem, hogy nem megy igazán, nem találom a főhősök hangját. Január végéig próbálkoztam, de egyre gyakrabban foglalkoztatott, járt a fejemben egy olyan történet, amelynek a főszereplője egy fiatal ügyvéd, aki elképesztő ügyekbe keveredik. És végül úgy döntöttem, hogy belefogok ebbe a regénybe. Azóta, hogy elkezdtem az Úton hozzád-ot, gördül a sztori, és minden pillanatát élvezem az írásnak, szóval, azt hiszem, jól döntöttem, hogy egy kis időre félretettem azt a másik regényt, ami nem indult be úgy az elején, mint az Úton hozzád története. Talán ez a váltás is az ösztönösségemből adódik, de azt hiszem, így a jó.

 

Szerző: Dohoczki Máté

Hirdetés

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.