Hirdetés

Főoldal » Kultúra » "Mindig az eredetit keresem" - Brandon Hackett-tel a sci-fi műfajáról

"Mindig az eredetit keresem" - Brandon Hackett-tel a sci-fi műfajáról

2015. Február 11. 15:55

Brandon Hackett könyvére először egy könyvesboltban akadtam rá, akkor mindjárt nem vettem meg. Otthon utána néztem a szerzőnek, hátha vannak más művei is, amikkel érdemes lenne kezdenem. Akkor ért a meglepetés, hogy honfitársunk az illető, és Markovics Botondnak hívják. Az időutazás napja szerzőjével beszélgettem írói munkájáról, a sci-fi műfajáról.

Fotó: Brandon Hackett

Mióta foglalkozol írással?

 

Nyolc éves korom óta írogatok, de aktívan 14 éves koromban kezdtem el. Azóta viszont folyamatosan történeteken agyalok, szóval aktívan már 26 éve.

 

Mi a névválasztásodnak az oka?

 

A rendszerváltás után, majd a 2000-es évek elején az angolszász álnév divat és gyakorlatilag kötelező volt a magyar írók számára. Érdekes korszak volt az, amikor még nem létezett internet, és a legtöbb álneves magyar szerzőt amerikainak hittük. Akkoriban egy magyar szerző számára nem volt más lehetőség, mint az álnéven, álneveken való megjelenés. Aztán az álnevem azóta rajtam ragadt, már nem látom értelmét cserélni.

 

Hogyan értékeled a sci-fi hazai megítélését?

 

Ma idehaza hatalmas hátrányból indul bármely magyar sci-fi regény, függetlenül a minőségtől. A kiadók az angolszász és egyéb sci-fi, fantasy termés krémjéből válogatnak, és ezzel kell versenyre kelnie bármely magyar szerző művének, mert a könyve a boltokban pl. egy John Scalzi, Alastair Reynolds vagy Dan Simmons könyvei közé kerül.

Ráadásul az elmúlt két és fél évtizedben rengeteg gyenge minőségű magyar regény jelent meg, amely rengeteg előítéletet szült, plusz az olvasók egy része ettől függetlenül is elutasító a magyar szerzők bármelyikével, mondván magyar sci-fi nem lehet jó. Így iszonyatosan nehéz. Ettől függetlenül, ugyanúgy ahogy bármely más nyelvterület sci-fi és bármely irodalmában, nálunk is vannak jó, kevésbé jó regények.

 

Milyen kritikával fogadták az olvasók a könyveidet?

 

Alapvetően szerencsésnek mondhatom magam ebből a szempontból, mert amit írok, az általában tetszik az olvasók többségének. Én mindig is az újat, egyedit, eredetit keresem a sci-fiben, szerintem ez egy nagyon innovatív zsáner, én sem szívesen olvasok el olyan történetet, amelyhez hasonlót már olvastam korábban (esetleg többször is), és írás közben mindig azokat a gondolatokat, ötleteket keresem, amelyekkel eddig még nem találkoztam.

 

Mikor és hol publikáltad az első írásodat?

 

A Cherubion kiadónál jelent meg 2002-ben, aztán a Delta Visionnél, majd a Galaktikánál, és most már 3. éve az Agave Kiadó szerzője vagyok. Idén már a harmadik regényem jelenik meg náluk.

 

Milyen díjakat értél el eddig pályád során?

 

Két Zsoldos Péter-díjat kaptam 2009-ig (a hazai sci-fi díj), de azóta távol tartom magam a díjtól, visszamondok minden jelölést, mert nem értek egyet sok mindennel a díjjal kapcsolatban. Egyébként szerintem az olvasók a legfontosabbak.

 

Mit tudnál javasolni a hozzád hasonló témában íróknak?

 

Olvassanak sokat, és írjanak sokat. Ha tényleg komolyan gondolják, számítsanak rá, hogy hatalmas kitartás kell ehhez a pályához, és aki abban reménykedik, hogy az írásból fog meggazdagodni, az keressen sürgősen egy másik hobbit, de mindenesetre ne fantasztikumot írjon. Vagy legyen a végletekig elszánt, és céltudatos. És nagyon szerencsés.

 

Szerző: Dohoczki Máté

Hirdetés

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.