Hirdetés

Főoldal » Mindennapok » Az „apa-figura” hiánya

Az „apa-figura” hiánya

2015. Augusztus 10. 16:21

„Minden sikeres férfi mögött egy erős, támogató nő áll.” Ismerős ez a vélekedés? Közhely ugyan, de természetesen van igazságtartalma. És persze nem kell sztárnak, még csak média gyártotta celebnek sem lenni ahhoz, hogy valaki szűkebb vagy tágabb környezetében ezt a jelzőt megkapja, őszintén kiérdemelje. Amennyiben elfogadjuk a meghatározó, erős, támogató nők jelentőségét a férfiak életében – általában! -, akkor a fordítottja legalább annyira igaz. A férfiak elrontott, félresiklott életében, tönkrement karrierjében is „társak” a nők – általában!

Fotó: Flickr / Creative Commons / Andrew Hurley / Illusztráció

Kezdetben csecsemő, kisgyerek, kiskamasz, nagykamasz a férfi is, aztán válik ifjúvá, felnőtté. Kik gondozzák, ápolják, nevelik és tanítják otthon meg az iskolában e hosszú idő alatt? Magyarországon – évtizedek óta! - zömmel nők! Szinte mindenütt: bölcsődétől a felsőfokú tanintézményekig bezárólag. Dr. Kézdy Balázs pszichiáter, aki sokat foglalkozott (már a ’80-as években is) azzal a társadalmi méretű problémával, hogy miért válnak kisebb vagy nagyobb mértékben deviánssá a fiúk a kamaszkor táján, erről így vélekedett egy interjúban:

„A családban az apa jelenléte – a második, ill. harmadik gazdaságban való érdekeltsége miatt – elsősorban fizikai, s csak másodsorban pszichikai, spirituális. Elvált szülők esetében a fiúkat többnyire az anyák nevelik. Az általános iskolákban alig vannak férfi tanárok. A fiúk kortársi csoportjai közül egyedül hatásos baráti szerveződések az iskolarendszer következtében ebben az időben bomlanak fel. (14 éves korban új iskolatípust kell választani!) A nemzeti identitást reprezentáló apa- figurák hiányoznak a magyar kultúrában. Csak a messzi múltban találhatunk ilyeneket, pl. Árpád apánk, István és Mátyás király.” /…/ A női emancipáció túlhajtásai következtében a nemi identitást elősegítő foglalkozások fokozatosan eltűntek, illetve devalválódtak.”

A helyzet mára tovább rosszabbodott. Munkahelyek tömegei szűntek meg, egyéni vállalkozások sokasága ment tönkre, máról holnapra munkanélkülivé váltak életerős, munkabíró férfiak, és válási statisztikánk sem javult. Ezek a tények eredményezik együttesen – a szakember megállapítását idézve -„az apa-figura teljes hiányát”. Ezt a társadalmi látleletet személyes tapasztalatai alapján, vagy gyermeke/gyermekei helyzetét látva senki nem tagadhatja, nem vonhatja kétségbe (ha őszintén gondolkodik róla). És azt sem, hogy az így felnövő fiúkból lett férfiak jelentős része apaként, gyermeke nevelésében (akarata ellenére) nem mindig tud jól helytállni. A megfelelő időben látott, a családban folyamatosan tapasztalt apa/férfi-szerep hiánya vagy esetlegessége miatt.

Alig láttam az apámat, s ha hazajött ütött-vert, mégis ember lettem! - Hányszor hallhattunk régebben, s hallani még napjainkban is társaságban macsóként tetszelgő férfiaktól ilyen vagy ehhez hasonló, nagyhangú kijelentést. A testi erőszak, a fizikai bántalmazás dicséretét. Torz kompenzálás, önfelmentő, képmutató viselkedés ez náluk. És káros! Az ilyen, érzelmeikben magukra hagyott férfiak (apák, nevelőapák, idősebb fiú- testvérek, barátok, edzők, tanárok stb.), akik múltjukból örökölten „érzelmi sérültek”, ezt a negatív viselkedési mintát továbbadják a gyerekeknek.

Legtöbbször nem tudatosan, nem szándékos ártani akarással, de a végeredmény: a megrontott kamaszéletek szempontjából ez nem ad felmentést nekik. Persze, ha merünk őszintén fogalmazni, akkor beszélni kell arról is, hogy sok esetben sajnos a nők tettestársak ebben.

A képlet soha nem fekete-fehér, a nők és a férfiak, a családban élők: feleségek és férjek felelőssége kölcsönös, a gyerek meg közös – szerethetőségével és problémáival együtt. S így-úgy felnőve, koránál fogva felnőtté válva (temperamentuma által is meghatározottan!) lesz kiegyensúlyozott, önmaga és embertársai számára elfogadható vagy kibírhatatlan személyiség. Szorongó, önemésztő vagy éppenséggel sikeres. A nők – édesanyák, barátnők, szeretők, feleségek, élettársak – nagyon sokat tehetnek azért, hogy a fiúk-férfiak személyisége pozitívan fejlődjön. És ugyanennyire „életbevágóan” fontos az apák szerepe, felelőssége fiaikat illetően! Valamint minden, fiú gyereket oktató – nevelő - edző férfi felelőssége.

Dr. Kézdy Balázs pszichiáter külön kihangsúlyozza, hogy „hazánkban a 12-14 éves fiúk korosztálya a legelhanyagoltabb”. (Érzelmileg!) „Ez az életkor az első, igazán mindent eldöntő fejlődési krízis korszaka, amikor az érő személyiség fokozott mértékben szorulna pszichikus értelemben vett támogatásra, védelemre. Ez a kritikus kor az „énkép” megszilárdulásának, a különböző szerep-identitások kialakulásának és a nemi identitás megszilárdulásának ideje is. Hallatlan fontos ebben a szakaszban az elérhető, szilárd, ugyanakkor bizonyos fokig „alternatív” felnőtt férfi mintákkal való ismerkedés, utánzás, idomulás, illetve azonosulás lehetősége. Nos, mindez hiányzik mind a családban, mind az iskolában. /…/ Nagy valószínűséggel ott nagyobb a fiú kamaszok veszélyeztetettsége, ahol a nagyvárosi életforma uralja a szocializációs erőtereket.”

Egy gyerek hosszú távon megtérülő „befektetés”. Sokáig neki van szüksége ránk, idővel mi igényeljük az ő felénk fordulását. E kapcsolatban mindkét fél érik, fejlődik, szerencsés esetben pozitívan. Az apáknak is joguk van ahhoz – ebben kell a nők tapintatos segítsége! -, hogy mindezt megtapasztalják. Akkor tudni fognak fiaikkal építő módon foglalkozni, megtanítva őket arra is, hogyan kell más emberekhez közeledni. A harmonikus apa-fiú kapcsolatban nevelkedő kamaszok idővel képessé válnak majd arra is, hogy stabil önismeretük birtokában ne támadóan, agresszívan teremtsenek új kapcsolatokat.

Szerző: Ilosvai Ferenc

gyógypedagógus és újságíró

Online pszichológus

Hirdetés

Ajánlott cikkek:

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.