Hirdetés

Főoldal » Mindennapok » Kisgyerekek a kórházban

Kisgyerekek a kórházban

2015. Augusztus 20. 18:06

A kisgyerekek életében szomorú, mély nyomot hagyó időszak, ha hosszabb- rövidebb ideig kórházba kerülnek. Gyakran tapasztalják a szülők, hogy tartósabb kórházi ápolás után alvászavar, éjszakai szorongás, ágybavizelés, beszékelés, gyakori pislogás, s olykor még halálfélelem is jelentkezik gyermeküknél.

Fotó: Flickr / Creative Commons / Till Westermayer / Illusztráció

Ahhoz, hogy a kórházi tartózkodás lehetőleg ne hagyjon rossz emléket a gyerekekben, a gyógyítás mellett egyre elterjedtebb a gyerekkórházi osztályokon a rendszeres, játékos nevelés. Óriási jelentősége van ennek a játékos, kórházi foglalkoztatásnak. A játék szorongást old. Játék közben a gyerek „kijátssza magából” félelmeit, megnyugszik, jól érzi magát.

Az ágyban fekvés, az etetés, a nagyfokú mozgáskorlátozás, a teljes semmittevés, a beteg gyereket egy magasabb fejlettségi fokról alacsonyabbra kényszeríti vissza. A játékos foglalkozás ezzel szemben biztonságérzetet ad az átmenetileg elmagányosodott gyereknek. A játéktevékenység nemcsak a játszást foglalja magába, épít a gyerekek alkotó-teremtő fantáziájára is. Nem elegendő csupán játékszert adni a beteg gyerek kezébe, de meg is kell szervezni a játszását. Gondolni kell arra is, hogy a különböző korú gyerekek érdeklődése is eltérő. Másképpen kell játszani az újszülöttekkel, a csecsemőkkel, s megint másképp az óvodás vagy iskolás-korúakkal.

Valamennyiüknél egyformán fontos, hogy környezetük derűs és esztétikus legyen. Szakítani kellene azzal a régi gyakorlattal, hogy egy kórházban minden fehér. A csecsemő- és gyerekosztályok legyenek színesek! Bátran alkalmazhatnának erős, vidám színeket, a csupasz falakra pedig a gyerekek életkorának – és nem a felnőttek hagyományos ízlésének – megfelelő díszítést kellene helyezni. Gyerekrajzokat például, akár azokat is, amelyeket a gyerekek ott készítenek a kórházban gyógyulásuk idején.

Általában nyugtatóan hat a gyerekekre is, ha időnként zenét hallgathatnak. Sőt, egyszerűbb hangszerekkel maguk is zenélhetnének. A nagyobbaknál jól kiegészítheti mindezt a közös éneklés. Kézenfekvő, de sajnos ma még korántsem terjedt el az a szokás, hogy a gyerekeket az orvosok és az ápolónők a nevükön, sőt a becenevükön szólítsák. Pedig milyen örömmel fogadják ezt a gyerekek. Lám, ismerik, úgy szólítják, mint otthon!

Fontos az is, hogy sokat beszélgessenek a kórházi kezelés alatt. Még a csecsemőkkel is. Ezzel nemcsak a beszédfejlődésüket segítik elő, de az ápoló, gyógyító felnőttekkel kapcsolatot találnak a gyerekek, csitul bennük a magányosság érzése. Azok, akik a kórházban a gyógyítás mellett mindvégig játékos foglalkoztatásban is részesülnek, akikkel érző, értelmes gyerekként, segítően bánnak a gyógyulásukért dolgozó felnőttek, ezek a gyerekek nem félnek majd a kórháztól, az orvostól. És még valami. A huzamosabb ideig kórházban tartózkodó gyerekek számára a kórházban töltött idő jóvátehetetlenül kárba vész, ha nem élünk a gyógyítás mellett a játékos nevelőmunka lehetőségeivel.

Szerző: Ilosvai Ferenc

gyógypedagógus és újságíró 

Hirdetés

Ajánlott cikkek:

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2018 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.