Hirdetés

Főoldal » Sport » A hosszútávfutó magánya – interjú Minczér Alberttal

A hosszútávfutó magánya – interjú Minczér Alberttal

2015. Május 22. 10:25

Minczér Albert 2012-ben kijutott az olimpiára és megtapasztalta mekkora élmény egy nyolcvanezres stadionban versenyezni. Ezt az élményt átélve újra meg szeretné kísérelni, hogy olimpiai eredményt ér el a maratoni távon. Ehhez kívánunk neki sok sikert!

Fotó: Minczér Albert 

Miben kell másképp felkészülni egy hosszútávra készülőnek, mint egy akadályfutónak?

 

Szerencsére nem sokban tér a felkészülés. Természetesen heti 1-2 alkalommal gátiskolázok és a hosszú futás utáni lendületes 100 métereket is többnyire akadályon csinálom. A résztávos edzéseken (verseny tempóval megegyező vagy annál kicsit gyorsabb) is be szokott kerülni az akadály és a vizesárok, de akadályok nélkül is végzek résztávos edzéseket.

 

Minek köszönheted, hogy ennél a sportnál kötöttél ki?

 

Még általános iskola alsó tagozatban fociztam, aztán a szüleim levittek 12 évesen atletizálni az esztergomi atlétikai klubba. Egy darabig ment a kettő együtt, de végül a futás mellett kötöttem ki. 13-14 éves koromban sokat hordtak a szüleim környékbeli utcai futóversenyekre és ott mindig megnyertem a korosztályomat, így elkezdett foglalkoztatni, hogy a futást komolyabban is csinálhatnám. Így a középiskolát már Veszprémben kezdtem.

 

Mit tartasz a legjobb eredményednek?

 

Két eredményemre is nagyon büszke vagyok. Az egyik a 2005-ös junior eb 2. helyem 3000 méter akadályfutásban és a másik az, hogy részt vehettem Londonban az olimpián szintén 3000méter akadályon.

Fotó: Minczér Albert 

Egy ilyen sportban, ahol tizedmásodpercekben mérik az eredményeket, nem nyomaszt mindig az eredménykényszer?

 

Nyomasztó tud lenni az elvárás, de ha tisztában vagyok azzal, hogy edzéseken mindent kiadtam magamból, akkor versenyen sem lehet gond.

 

Hogy tudod fenntartani a kitartásodat egy futam alatt?

 

A versenyek alatt nem szokott gondot okozni. Ott olyan felfokozott állapotban vagy, hogy észre sem veszed, de már az utolsó körre csengetnek. A kitartást edzéseken nehezebb fenntartani. Napi két edzés mellett monotonná tud válni az a sok kilométer. Ilyenkor kell egy kis környezetváltozás pár napra és utána minden rendben megy tovább.

Fotó: Minczér Albert 

Milyen érzés volt az olimpián rajthoz állni?

 

Az olimpia egy leírhatatlan élmény. Nyolcvanezer ember előtt nem minden nap fut az ember egy hatalmas stadionban, de ez kb 5 másodpercre futott át az agyamon, és utána már csak a verseny volt.

 

Hol tervezel idén indulni?

 

Az elmúlt pár hónapban sajnos folyamatos sérülések hátráltatták a felkészülésemet, ezért úgy döntöttünk az edzőmmel Tóthné Stupián Anikóval, hogy mi lenne, ha ősszel maratont futnék, mivel a pálya szezonra már úgy sem tudnék normálisan felkészülni. Így most új fába vágom a fejszémet és ősszel egy jó maratoni pályán szeretnék remélhetőleg olimpiai szinttel bemutatkozni a leghosszabb olimpiai futószámban.

Szerző: Dohoczki Máté 

Hirdetés

Ajánlott cikkek:

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.