Hirdetés

Főoldal » Sport » A Rubik-kocka rejtélye egy profi versenyző, Bernát Balázs szemével

A Rubik-kocka rejtélye egy profi versenyző, Bernát Balázs szemével

2015. Február 25. 13:40

A Rubik Ernő által feltalált Rubik-kocka azon világhírű magyar találmányok egyike, amire joggal büszke egy egész ország. 1974 óta forgatjuk a kockát, s míg néhányan másodpercek alatt rendezik össze a színeket, addig másoknak ugyanez akár órákba is telhet, noha nekik sem kell szégyenkezniük. A bonyolult logikai játékhoz minden bizonnyal érzék is kell, s érdekes dolgok kerülhetnek felszínre, ha az ember egy profi „kockaforgató fejébe leshet” néhány kérdés erejéig. Bernát Balázzsal beszélgettünk a Rubik-titkokról, a hobbiból lett sportról, és saját versenyzői pályafutásáról.

Fotó: Polgár Sakkfesztivál / Bernát Balázs /

Mikor, s hogyan találkoztál először a Rubik-kockával? Rögtön rabul ejtett, vagy egy folyamatos tanulási-játszási idő alatt kedvelted meg a logikai játékot?

 

A kockával gyerekkorom során sokszor találkoztam, bár nekünk otthon nem volt. Sosem kötött le, nem volt hozzá türelmem. Aztán 2007 tavaszán egy barátom elkezdett kockával járni a suliba, egész gyorsan ki is tudta rakni, és ezt lenyűgözőnek találtam. A döntő lökést egy fogadás adta meg: fogadott a büfés nénivel egy sütiben, hogy ki tudja rakni 2 perc alatt. Természetesen sikerült is neki, meg is kapta a sütit... Én pedig nagyon szeretem a sütit... Úgyhogy a következő órán már kölcsön is kértem tőle, és azóta nincs megállás.

 

A Rubik-kocka témakör folyton visszatérő kérdése a kirakási idő, még akkor is, ha nem versenyzőként tekint rá az ember. Számodra mennyi időbe került a legelső sikeres kirakás? Érzi azt az ember utána, hogy van neki ehhez affinitása, vagy egyszerűen csak ráveszi magát, hogy fejlődjön, s idővel belevágjon a versenyzésbe? Hogyan alakult nálad mindez?

 

Az első kirakás, amit stopperrel mértem, nagyjából 2 és fél perces volt. Én nem éreztem semmit (pontosabban de, gépelni nagyon fura volt az első huzamosabb kockázás után, a billentyűket forgó kockának érezték a kezeim, de ez más tészta), ez szerintem nagyrészt nem affinitás, hanem ráfordított idő kérdése. Bárki meg tudja tanulni, ha rászánja az időt, és bárki el tud érni viszonylag gyors (mondjuk 20 mp alatti) időket, csak kőkemény gyakorlás kell hozzá. Persze ahhoz, hogy az ember a jók között is az elitbe tartozzon, a tehetség is elengedhetetlen. Nekem is a kockával töltött első fél-egy évem rengeteg tanulással, és a megtanult dolgok gyakorlásával telt el. Szerencsémre egy zenei fesztiválon összefutottam egy nálam akkoriban jóval ügyesebb sráccal, aki ellátott tippekkel, hogy mit érdemes megtanulni, hogy még gyorsabb legyek, illetve elrángatott magával az akkor pont Budapesten megrendezett világbajnokságra, ahol a sport legjobbjait láthattam, ami motiválóan hatott rám.

 

Rubik Ernő egyik nyilatkozatában azt mondta: „ha az ember a kezébe veszi a kockát, akkor nem egy befejezett dolgot tart, hanem valami olyat, amit folytatni lehet”. Te magad miként tekintesz a kockára? Rejlik benne egyfajta motiváló „kényszer/késztetés” számodra, hogy színre rakd az oldalakat, vagy pusztán egy érdekes, megoldandó feladatot látsz benne?

 

Inkább az előbbi, hiszen számomra már nem a „sikerül/nem sikerül”, illetve a „hogyan” a kérdés, hanem a „mennyi idő alatt”. Eléggé kompetitív alkat vagyok, régebben is sok mindent stoppereltem, legyen az egy számítógépes játék egy-egy pályájának teljesítése, vagy a negyedik emeletre felfutás, így a kockázás pont nekem való hobby, hiszen itt is az idő (és közvetve saját magam) ellen versenyzek.

Egyébként van benne valami kényszeresség is, kis érdekesség: egy kockás nem tudja úgy elrakni a kockáját, hogy össze van keverve, csak ha előbb kirakja. Szerintem ha megkérdeznéd 10 kockástól, alsó hangon 9 ugyanezt mondaná.

 Fotó: Polgár Sakkfesztivál / Bernát Balázs /

Mikor döntötted el, hogy kipróbálnád magad a versenyeken is? Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

 

Először rögtön 2007-es világbajnokságra neveztem, mivel időn túl, ezért csak pótselejtezőre. Akkoriban még kezdő voltam, természetesen a 45 másodperces időmmel nem jutottam tovább, de ott még nem is ez volt a lényeg, sokkal inkább a tanulás, tapasztalatszerzés. Éppen ezért minden kezdő kockásnak javaslom, hogy ne féljen a versenyzéstől, mert az egyik legjobb módja a fejlődésnek, ha az ember eljár versenyekre, hozzászokik a hangulatukhoz, elles ezt-azt a „nagyoktól”.

Hogy melyik eredményemre vagyok a legbüszkébb? Talán nem is egy konkrét eredményre, hanem arra, hogy annak ellenére, hogy jó ideje már nem tudok rászánni annyi időt, még mindig nem csúsztam annyira le a ranglistákon, és még a magyar élvonal része vagyok, bár a legjobbak győzelmeihez már csak asszisztálni tudok. Jobb esetben dobogókkal.

 

Mennyi idő, amíg beépül az ember agyába a kirakás mechanizmusa? Függetlenül attól, hogy sokféle módszer létezik rá.

 

Ez sok mindennek a függvénye. Milyen bonyolult módszer, mennyire tapasztalt kockásról van szó, milyen módszerről szokik át az újra... Illetve úgy vettem észre, hogy itt is igaz, hogy a fiatalabbak sokkalta fogékonyabbak az új dolgokra, könnyebben tanulnak meg új dolgokat, szoknak át másra, mint az idősebbek, szóval az életkor is egy szempont. Itt vagyok én, így 24 éves fejjel már az idősebbek közé tartozom, és például a 4x4, 5x5 kockákat ugyanazzal a módszerrel rakom ki, mint 7 éve, pedig mind a kettőre van frissebb, elterjedtebb módszer, de én képtelen vagyok átállni rájuk. Persze tudom használni az új módszereket is, de a régivel gyorsabb vagyok. Még mielőtt valaki elrettenne a kocka kirakásának megtanulásától, a kezdő módszer megtanulása viszonylag könnyű, 1-2 óra alatt elsajátítható, pár nap gyakorlással pedig már teljesen automatikussá válhat a kirakás.

Fotó: Bernát Balázs / mellette egyik tanítványa /

Mondják, hogy kezdőként az az egyik legjobb kirakó-mód, hogy egy oldalt színre forgatnak a kockán, s utána ahhoz viszonyítanak. Ez valóban így van, vagy létezik másik hatékonyabb technika?

 

Ez így igaz, mindenkinek ezt a módszert szoktuk megtanítani, kirakunk egy oldalt, majd onnantól soronként haladunk tovább. Egyrészt ez a legegyszerűbben felfogható, legkevesebb lépéssorozat megtanulását igénylő módszer, másrészt ha később versenyszerűen szeretné űzni az ember, akkor is jó kiindulópont, mivel a legelterjedtebb profi módszernek ez az alapja.

 

Mit tanácsolnál azoknak, akik megvásárolnák első Rubik-kockájukat? Magad is a klasszikus 3x3x3-as formát ajánlanád a kirakás megtanulásához?

 

Csak és kizárólag a 3x3-as kockával érdemes elkezdeni, minden további kocka kirakása erre épül: a 2x2-es kockán ugyanazt csináljuk, csak néhány lépés elhagyásával, a 3x3-asnál nagyobb kockákat pedig arra vezetjük vissza a kirakás során. Illetve egy tipp, a kocka belsejének alkalmankénti takarítása, és szilikon sprayvel való befújása sokat dob a kocka gyorsaságán!

Balázs hivatalos, legjobb ideje ide kattintva tekinthető meg!

 

Szerző: Gyeszát Zsolt

Hirdetés

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.