Hirdetés

Főoldal » Sport » "A triatlon igazi életforma" -­ Horváth Grétával itthoni és külföldi életéről

"A triatlon igazi életforma" -­ Horváth Grétával itthoni és külföldi életéről

2015. Június 09. 16:20

Érdekes, bár csaknem eposzba illő küldetés lenne kiszámolni, hogy az ember élete során hány kilométert tesz meg gyalog, futva, úszva, vagyis saját fizikai erejéből adódóan. Az élsportolók tekintetében ez a szám magas hatványon lenne csak értelmezhető, ahogy Horváth Gréta esetében is. Triatlonosként az Elit Magyar Ranglista harmadik helyét foglalja el jelen állás szerint.

Fotó: http://greta-horvath.onlinetri.com/ 

Egy ideje már Franciaországba kötik a mindennapok, ott versenyez továbbra is magyar színekben. Hogy mekkora belefektetett munka fekszik a karrier hátterében, csak a sportoló, edzői, s a közeli környezete tudhatja. Külső szemlélőként a sikertörténetek válnak egyértelművé - ahogy Grétáé is – egy igazi motiváló cikk forrásaként.

 

Kezdjük az elején! Ha jól tudom egészen kislány korod óta a mozgás szerelmese vagy! Hogyan kerültél a triatlon közelébe? Mivel kezdődött a pályafutásod?

 

Az úszással kezdtem 8 éves koromban, emellett az iskolai mezei futásokon mindig részt vettem és jól szerepeltem, ami nagy kedvet adott a folytatáshoz. Mindkét sportot szerettem, de nem egyszerű összeegyeztetni. Egyiket sem szerettem volna feladni a másikért. Ekkor tudtuk meg, hogy létezik a triatlon, amiben mindkét sportágat űzhetem, viszont mellettük még biciklizni is kell. Elindultunk a tesómmal, Tivadarral a nagyatádi megyei diákolimpián 1999-­ben, ahol harmadik helyen végeztem. Ezzel az eredménnyel bejutottam az országos döntőre, így elkezdtem készülni céltudatosabban, aztán indultam az országoson, és azóta még sok-­sok másik versenyen.

 

Mikor szilárdult meg benned, hogy a triatlon lesz a te utad? Soha nem voltak benned kérdőjelek e téren?

 

Azt hiszem, hogy ifiként rajzolódott ki bennem, hogy a triatlon az, ami igazán boldoggá tesz. Egyik legkedvesebb emlékem, amikor Európa­-bajnokok lettünk váltóban 2006-­ban Rijekában.

Voltak kisebb hullámvölgyek, de igazából sosem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam a triatlont. Rászántam egy évet ifi koromban, hogy atlétaként részt vegyek válogatott versenyeken, ahol sikeresen szerepeltem, de a szívem mindig visszahúzott a triatlonhoz.

 

Ha a fiatalkori életed tekintjük, nyilván nálad is jöttek az egyre nehezedő edzések, fáradtság, esetleg sérülés, megfelelés az iskolásban. Ezeken mivel és hogyan lehet túllendülni fiatalként, hogy mindig előre tekintsen az ember és ne hagyja abba, mikor könnyebb lenne a sok szabadidőt választani az edzések helyett?

 

Igen, természetesen évről évre többet és erősebben kellett edzeni. Ezeket én inkább kihívásként éltem meg, nem pedig teherként. Ha sikerült egy nehéz edzést, versenyt, edzőtábort vagy akár egy egész felkészülési időszakot végigcsinálnom, nagyon jó érzéssel töltött el, ha viszont nem, akkor nagyobb lendülettel újra belevágtam.

Sérüléseim fiatalként nem nagyon voltak, most is szerencsésnek tartom magam, leszámítva a 2012­-es térdműtétemet. De ez a sérülés nem is edzés során, hanem egy edzői képzés alatt történt. Keresztszalag szakadásom volt, ami sajnos egy teljes év kihagyást jelentett a versenyzésből. Ma már néha meg is feledkezem róla, teljesen felépültem, visszanyertem eredeti formámat, azóta már fejlődtem is.

Gimis koromban mivel válogatott voltam, magántanulói státuszba kerültem, ami azért megkönnyítette a dolgomat. Igyekeztem azért a lehető legtöbbet bejárni, ahogy időm engedte.

Fotó: http://greta-horvath.onlinetri.com/ 

Sokáig Kaposváron éltél, itthoni klub színeiben versenyeztél, majd felnőttként Franciaországba vezetett az utad. Mesélnél erről kicsit? Hogyan jött Franciaország ötlete?

 

Még mindig az MG Produkt Kaposvári AC versenyzője vagyok, és maradok is még nagyon sokáig! Nagyon kedves számomra ez az egyesület. Hirt Misi bá’­nak nagyon sokat köszönhetek, büszkén képviselem a klubot az egész világon, bármerre is versenyezzek! Franciaországba eleinte csak versenyezni jártam ki, egy kinti csapat kérésére az első osztályban, még 2008-­ban. Nagyon tetszettek a francia Grand Prix versenyek, és anyagilag is nagy segítség volt számomra. Egyre több időt töltöttem a kinti csapatomnál, aztán később indultam már más francia versenyeken is.

Amikor leérettségiztem, és bekerültem a Műszaki Egyetemre Pesten, halasztottam egy évet és párommal, Sántosi Attilával eldöntöttük, hogy kiköltözünk Tours-­ba, a kinti csapatomhoz. Először nem tudtuk, hogy meddig maradunk, de nagyon megtetszett mindkettőnknek, így itt ragadtunk. Azóta már elköltöztünk másik városokba, mindig jobb körülményeket sikerült megteremtenünk magunknak, jelenleg Merignac-­ban lakunk. (Bordeaux mellett)

 

­ Az edzések nyilván testileg­lelkileg megviselik az embert. Mi jelenti számodra a motivációt? Kellenek a külső példák a szemed elé, vagy a saját céljaid, eredményeid mozgatnak előre?

 

Folyamatosan fejlődöm, az elsődleges motiváció ez számomra. Még 15 év után is sikerül egyre messzebb érnem vagy egyre gyorsabban megtenni egy távot, s kíváncsi vagyok, meddig vezet ez az út. Egy nagy álmom válna valóra, ha részt vehetnék egy olimpián a karrierem során. Tehát jelenleg tart a kvalifikáció a riói olimpiára, de utána még Tokyo is megvalósíthatónak tűnik a koromra való tekintettel. Ezen kívül most már ebből élek, és edzősködöm is. Szerencsésnek tartom magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.

 

Számos helyen megfordultál már a világban versenyeid során, sok mindent láttál. Miként hatnak rád ezek az élmények?

 

Nagyon szeretek új emberekkel és kultúrákkal megismerkedni, beszélgetni. Igaz, fárasztó a sok utazás és az átállás egy-­egy versenyen, de mindig tanulok valamit, vagy megismerek valami újat.

Fotó: http://greta-horvath.onlinetri.com/ 

Van olyan siker mögötted, amire abszolút a legbüszkébb vagy? Esetleg egy nagyon emlékezetes verseny­élményed, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?

 

Büszke vagyok, hogy ifiként és juniorként is Európa-­bajnokok lettünk váltóban (kétszer triatlonban és egyszer duatlonban). Duatlonban a magyar junior váltó tagjaként ezüstérmet szereztünk 2008-­ban a világbajnokságon. Jelenleg a felnőtt korosztályban versenyzem, kisebb-­nagyobb sikerrel. Sikerült dobogóra állnom az elmúlt szezon végén egy afrika-­kupán, ami biztató számomra. Büszke vagyok a tavalyi világkupán a 24. helyemre, amit Kolumbiában szereztem, főleg a nagyon nehéz körülmények ellenére.

Szeretnék bekerülni a legjobb 100 közé a világranglistán idén. Tehát nagyon sok célom van még, ami hajt előre...

 

Komoly rutinnal a hátad mögött, mit jelent ma számodra a triatlon? Élsportként különbözteted meg, vagy olyan életforma, ami már elválaszthatatlan a mindennapjaidtól?

 

A triatlon nagyon sok időt igénybe vesz a mindennapi életemből, ez egy igazi életforma. Vannak előnyei és hátrányai is természetesen. Én ezt választottam, mert szeretem, és ez az, amiben jó vagyok. Napi több edzés egész évben, hétvégén is, ha épp nincs verseny, utazás, szervezés. Ennek köszönhetően megtanultam igazán értékelni és kihasználni a pihenő napjaimat és a szezon végén egy közös nyaralás a jutalmunk Attilával, hiszen neki is áldozatokkal jár időnként.

Szerző: Gyeszát Zsolt 

Hirdetés

Ajánlott cikkek:

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2018 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.