Hirdetés

Főoldal » Sport » "Átkelni önmagunk óceánján" - Rakonczay Gábort kérdeztük

"Átkelni önmagunk óceánján" - Rakonczay Gábort kérdeztük

2015. Február 02. 16:25

A Guinness-rekorder Rakonczay Gáborról nem lehet „csak” azt mondani, hogy egy egyszerű hajós, aki átevezte párszor az Atlanti-óceánt, ő ennél sokkal összetettebb személyiség. Amikor a két utazás között a szárazföldön tartózkodik, lefut pár maratont, teljesítménytúrát, és ha még ideje engedi, motiváló előadásokat is tart fiataloknak.

Fotó: Rakonczay Gábor

Hogyan kapcsolódik az életedhez a hajózás?

 

Az életem részét alkotja. Az óceán átkeléseknek köszönhetem azt, aki ma vagyok.

 

Úgy tudom, hogy ti magatok építettétek és terveztétek a hajóitokat. Hogyan fogtatok bele az egészbe?

 

2006-ban terveztük és építettük az első magyar óceáni evezőst, ami pár hete másodszor is átkelt az Atlantii- óceánon két angol evezőssel. Jelenleg ez a 17. leggyorsabb óceáni kétpárevezős világviszonylatban, és az egyetlen, ami Formatervezési Díjat nyert. Az építés annak idején mintegy 7000 munkaóráig tartott. A hajó építése egy fantasztikus alkotásként maradt meg bennem, és a végére már nem csak egy kompozit szerkezetnek tekintettem, hanem inkább egy külön élőlénynek. Innen jött a Tűzhangya név is.

 

Miután áteveztetek az óceánon, volt utána valami tervetek? Milyen új kihívásokat kerestél?

 

Ha valaki huszonévesen egy ilyen pici hajóval ilyen sok időt tölt kinn az óceánon, akkor az vagy örökre kiszeret a vízből, vagy utána nagyon nehezen találja meg a helyét itt a szárazföldön. Én az utóbbi csoporthoz tartoztam akkor, és azóta még ötször átkeltem az Atlanti-óceánon.

 Fotó: Rakonczay Gábor

Hogy élted meg, amikor az óceán közepén felborult a kenud? Mire gondoltál akkor?

 

Ez a negyedik átkelés alatt történt, amikor már elég nagy rálátásom és magabiztosságom lett. Így számos dolgot félvállról vettem. A borulás és az utána következő brutális 44 napom a kikötésig megmutatta nekem, hogyha nincs meg a megfelelő tisztelet és összpontosítás, akkor az ember könnyen a mélyben végezheti.

 

Egy ilyen baleset után mi motivált arra, hogy ismét nekivágj a nagy kalandnak?

 

Ebből csak tanulni lehetett. Ha ismét visszamegyek ezzel a tudással, akkor volt értelme, ha csak simán elijesztett volna, akkor teljesen értelmetlen lett volna az egész. Ott, akkor én megtanultam, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, és hogy túléltem az egy igen hasznos tudás lett mára, amit egy magamfajta akkor még vakmerő fazon máshogy nem tanulhatott volna meg.

 

Hány expedíción vettél eddig részt? Melyik volt a legemlékezetesebb?

 

Hat transzatlanti utam volt eddig. Az első óceánátevezés az elsősége miatt mindig kedves emlék marad. A szóló óceán átkenuzás, a baleset miatt az eddigi legabszurdabb élményem, de a többi vitorlás utam is szép emlékek. Eddig összesen több mint 400 napot töltöttem nyílt óceánon, és az egész úgy fantasztikus, ahogy van.

Fotó: Rakonczay Gábor

 

Milyen tudást vagy élettapasztalatot adsz át az előadásaid során a hallgatóidnak?

 

Leginkább a célmegvalósítás területén próbálom visszaadni az arra nyitott embereknek azt a tudást, amit odakinn szereztem meg. Eddig 5 országban, mintegy 50 ezer ember hallgatta meg ezeket az előadásokat, melyeknek fő üzenete: “A legmerészebb álmok is megvalósíthatóvá válnak, ha érdemben és minőségben teszünk értük…, mert mindannyiunk feladata átkelni önmagunk óceánján.”

 

A teljesítménytúrák, maratonok, öbölátúszások után, tartalmaz még kihívást az életed?

 

Ezek számomra amolyan két vízi út közti, időkitöltő sporttevékenységek. Szerintem a hosszú távú teljesítménysportokkal lehet leginkább mentálisan kondicionálni magunkat a transzatlanti utakra. Attól meg nem tartok, hogy egyszer csak nem marad több kihívás. A föld elég nagy játszótér, hogy az ember mindig találjon magának egy nagy kalandot.

 

Szerző: Dohoczki Máté

Hirdetés

Vissza

motivalodok.hu - Egy jó irány nem visz zsákutcába

© 2017 www.motivalodok.hu - Minden jog fenntartva.